Hálás vagyok azért az Úrnak, hogy mindig figyelmeztet, ha nem tudom magam megalázni Előtte.
Éppen vásárolni készültünk, amikor az egyik gyermekemet sikerült lebeszélni egy fölösleges kiadásról. Egy kicsit megdicsértem magam gondolatban, hogy milyen jó, hogy én kordában tartom a család kiadásait. Pedig ha nem így lenne…
Alig hogy ezt kigondoltam, észrevettem, hogy nincs az ujjamon a jegygyűrűm. Nem tudtam, hogy vajon hol lehet. Mindjárt gondoltam hogy ezt azért engedte meg az Úr, mert felfuvalkodtam, magamnak tulajdonítottam azt a dicséretet, ami Őt illette volna meg. Az Úr Jézus egyetlen ceruzavonással áthúzhatja minden spórolási szándékomat, gyűjtögetésemet. Az anyagi jólétünket Neki köszönhetjük, és nem annak, hogy én vigyázok a pénzünkre. Tudtam, hogy a gyűrű is meglesz, ezáltal akar most az Úr tanítani. Bőven volt időm, hogy gondolkozzak ezen, mert éppen úton voltunk, nem tudtam keresni, amit elvesztettem. A tanulság így mély nyomot hagyott bennem.
Amikor hazaértünk, érdekes volt, hogy az Úr azonnal odavezetett, ahol a gyűrűm volt. A párnám alatt találtam meg.
Mindebben az Úr Jézus hozzám való szeretetét láttam meg.
Tóthné Viola
|
E-mail