Kértem az egyik kisfiamat, hogy mosogasson el. Megtette, aztán egy kis idő múlva megkérdeztem tőle:
        - Nem mosogatnál el még egyszer, kisfiam?
        - Természetesen. Anyáért mindent megteszek.
          Örültem, hogy ezt mondta, de arra is gondoltam, hogy nem volt ezt nehéz elmondania, mert nagyon szeret mosogatni.
          Az eset kapcsán elgondolkodtam, mennyire mondhatom el: Úr Jézus, mindent megteszek Érted! Úgy találtam, hogy van egy dolog, amit már régóta nem tudok megtenni az Úrért.
          Reggelente, amikor felkelek, hogy adjak a látszatra, megteszek 1-2 dolgot, de igazából csak az foglalkoztat, hogy szeretnék minél többet aludni. A kényelem, a lustaság elhatalmasodik rajtam. Nem régen volt ilyen próbálkozásom, hogy a telefonomra rámondtam az Igét, hogy az majd segít felkelni. Igazából az segít rajtam, ha az Úr a szívembe írja ezt az Igét.
        „Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek; így jő el, mint az úton járó, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a pajzsos férfiú!” (Péld. 6:10-11)
         Tudom, hogy az Úr előtt kedves az az engedelmesség is, ami nekem nem kerül áldozatba, de ha az Úr látja, hogy nekem sokba kerül az, hogy hallgatok az Ő szavára, mert meg kell hozzá tagadni magam, ezt külön értékeli, mert tudja, hogy az iránta való szeretetből vállalom fel az önmegtagadást.