A visszaemlékezésről ez az Ige jut eszembe: „Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az Ő irgalmassága”. (Jer. sir. 3:22)
Éppen szilveszterkor történt velünk, hogy mikor az imaházba mentünk, egy kanyarban nagyon csúszós volt az út, az autónk irányíthatatlanná vált, és alaposan lesodródtunk. Az Úr kegyelme volt az a néhány cm, ami az oszloptól, és a kerítéstől elválasztott. Azért is hálásak voltunk, hogy annyira könnyen sikerült a jó útra visszatérni. Ez az eset annál is inkább mély nyomot hagyott bennem, mert néhány méterrel arrébb, ahol ez történt velünk, egy a miénktől sokkal jobb autót annyira lesodort a jég, hogy vissza sem tudták hozni az útra. Sok minden jót megad az Úr úgy, hogy nem is tudom előre, hogy ezért imádkozni kellett volna. Lelkileg is sokszor letérünk a jó útról, Isten kegyelmes, hogy visszatérhetünk Hozzá.
Szeretnék egy-egy elbukás után jobban vigyázni, hogy az Úr Jézus útján maradjak.
Szilágyiné Ildikó |