Egyik nap a férjemnek Kazincbarcikára kellett mennie. Örült volna, ha én is elmegyek, de úgy döntöttem, hogy most otthon maradok.
Elég hamar beláttam, hogy az lett volna a jó, ha vele megyek, mert minden lehetőségem megvolt rá, és az Úr azt tanácsolja, hogy a férjemnek igyekezzek a kedvében járni. Azt azonban nem gondoltam, hogy valamiről lemaradtam volna.
Néhány nap múlva a kezembe került egy Kazincbarcikai szórólap. Hirtelen úgy gondoltam, hogy érdemes lenne ott vásárolni. De akkor már nem volt lehetőség rá. Azt láttam ebből, ha nem vállalom az áldozatot, egészen biztos, hogy lemaradok valami jóról, amit az Úr készít. Az a lehetőség pedig, amit Isten ad, és én elszalasztom, nem biztos, hogy mindjárt másnap visszatér.
Szilágyiné Ildikó |
E-mail