|
Kb. két hónappal ezelőtt született a rokonságunkban egy nagyon picike kislány. Már azon is meglepődtem, hogy milyen hamar hazaengedték a kórházból az édesanyjával. Most kapunk róla hírt, hogy a kislánynak óriási étvágya van, és már meghaladta a születési súlyának a kétszeresét.
Ahogy ezt meghallottam, az a hála kélt bennem az Úr felé, hogy az én mennyei Atyám felhozza az Ő kegyelmének napját mind az igazakra, mond a gonoszokra. Ha még a hitetlen ember is átélheti az Úr hozzá való jóságát, mert az Úr kegyelmével tele van a föld, akkor mennyivel inkább gondolhatom azt, hogy semmi sem történhet velem, amiben ne láthatnám meg az Ő kezét, vagy ne hallhatnám meg az Ő hangját.
Mivel közeledett a karácsony, a férjemmel megbeszéltük, hogy meglátogatjuk a szüleit. Nagyon jól esett, hogy anyukám is azt mondta, hogy menjek el én is, nem számít, ha több munkája lesz. Láttam, hogy ezt az önzetlen jóakaratot az Úr adta a szívébe felém.
Elindultunk a hosszú útra, a nagyobb gyerekekkel. Miskolcon volt egy kis időnk a következő busz indulásáig, és ott találkoztam egy régi barátnőm édesanyjával. Olyan volt a barátságunk, mint Dávidé és Jonatáné, de már régen nem láttuk egymást. Örültem, hogy most adott az Úr alkalmat arra, hogy az édesanyja felé kifejezzem a lánya iránt való szeretetemet. Még Miskolcon voltunk, amikor mondtam a férjemnek, hogy ha már úgyis bemegyek az élelmiszerboltba, veszek a szüleinek valamit. Erre azt mondta, hogy majd ha megérkeztünk Csátra. Hallgattam rá, de igazából csak akkor örültem ennek, amikor láttam az engedelmesség gyümölcsét. A csáti boltban találkoztam egy hívő fiatalasszonnyal. Olyan régen láttam, hogy még a neve se jutott eszembe. De az Úr segített rajtam, mert valaki kimondta a nevét. Örültem ezeknek a találkozásoknak, egészen biztosan tudtam, hogy az Úr azért adta, hogy emlékeztessen az imádságra.
A rokonaim között annak örültem, hogy az Úr alkalmat adott egy kicsit arról beszélni, hogy mit jelent nekem a karácsony. Úgy látom, ha felvállalom ezeket a lelki beszélgetéseket, ezáltal alkalom nyílhat arra, hogy szellemi tartalma is legyen.
Hazafelé az utolsó buszon sok hely volt a család két részben ült le. Néhány gyerekkel egészen máshol ültem, mint a férjem. Hamarosan odajött hozzánk egy ittas férfi, aki rendkívül elkezdett zaklatni. Felálltam, és szóltam a gyerekeknek, hogy üljünk le apa közelében. Egészen kézzel foghatóan éltem át, hogy milyen szellemi védelmet jelent a férjem közelében lenni. Ez azért is van így, mert a férj feje a feleségének. Arra gondoltam, ha a hívő társam közelében ezt a védelmet élem át, akkor mennyivel inkább igaz az, hogy az Úr Jézus megőriz minden gonosztól, ha hozzá közel vagyok.
Amit leírtam, mindezt ünnepek előtti örömként, ajándékként kaptam az Úrtól.
Szilágyiné Ildikó |
E-mail