Beszélgettünk a férjemmel arról, hogy mennyi mindenért lehetünk hálásak az életünkben. Már az is Isten kegyelme volt, hogy megszülettem. A családban már volt egy gyerek. Az édesanyám 41 éves volt, amikor én érkeztem, sőt tolókocsiban volt, az édesapám pedig több mint 60. Nem csak az a csoda a szemeimben, hogy szüleimnek késői gyermeke voltam, hanem az is, hogy nem haltak meg gyerekkoromban, fel tudtak engem nevelni.
Az is az Úr kegyelme, hogy hívő embereket ismertem meg, egészen fiatalon. Olyan időseket, akiknek érdemes volt élete végére figyelni, hogy követhessem a hitüket. De olyanokkal is találkoztam, akik korán döntöttek az Úr Jézus mellett, Benne való bizalmuk előttem is példa lehetett.
Felnőttként munkahelyem is volt. Nem jártam ismerkedni, sőt édesanyám ápolása egyre inkább az otthonomhoz kötött. Sokan úgy gondolták, hogy én már soha nem megyek férjhez. Isten kegyelme az életemben, hogy családom lehet. Várjuk a második gyermekünket.
A férj mondta el:
A napokban kezembe került az a kis utazótáska, amibe 3 évvel ezelőtt minden belefért, ami az enyém volt ezen a földön. Életem óriási változását éltem át, amikor megvallva a bűneimet, az Úr Jézusnak adtam az életemet. Felfoghatatlan kegyelem a számomra, hogy hívő feleségem, gyermekem van és lakást is kaptunk, ahol élhetünk.
Mindenért nagyon hálásak vagyunk az Úrnak.
Nagy György és felesége |
E-mail