Időnként nagyon erősen fáj a fejem, emiatt nem tudom úgy végezni a házimunkát, ahogyan szeretném. Volt, hogy estére azt a keserű megjegyzést tettem, hogy ez a napom semmit nem ért, mert nem tudtam mindazt elvégezni, amit akartam.
Az Úr Jézus tanított, hogy ne gondolkodjak így, mert Ő értékeli azt a keveset is, amit Érte aznap teszek. Nagy csapda a számomra, ha másokhoz hasonlítom magamat, mert amikor rosszul vagyok, az Úr nem vár annyit tőlem, mintha egészséges lennék.
Nekem is így kell látnom a gyerekeimet. Az egyiknek semmibe se kerül az, ami a másiknak nagy áldozat. Az áldozatvállalásnak mindig külön értéke van.
____________
A feleségem megkért egy szívességre, s habár nem volt hozzá kedvem, mégis azt mondtam neki, hogy érted szívesen megteszem. Mivel szeretem őt, könnyű bármit megtenni szívesen az ő kérésére.
Abban ítélt meg az Úr Jézus, hogy időnként húzódozom, ha Ő maga vár tőlem áldozatot. Pedig ha ez van a szívemben, ilyenkor jobban szeretem a feleségemet, mint őt. Elszégyelltem magam, és az a vágyam, hogy amire az Úr kér, sose „véres”, hanem szívesen vállalt áldozat legyen.
_____________
Valakitől azt hallottam, hogy az elsőt és az utolsót a legnehezebb odaadni az Úrnak. Az első, amikor fölkelek, a reggeli csendesség kell, hogy legyen. Amikor vár az ezernyi munka, nehéz odaadni az Úrnak az első helyet.
A nap végén pedig az a nehéz, amikor már kimerült vagyok, az egész napi feladataim után, a gyerekeim pedig még mindig várnak.
|
E-mail